Amikor először megláttam ezt a receptet kicsit aggódtam. Angolul blancmange vagyis "édes fehér zselé" és ez valahogy sehogysem hangzott ínycsiklandozónak, aztán kicsit jobban megnéztem. Tulajdonképpen egy rendkívül egyszerű receptúráról van szó, mandulatejből, cukorból és keményítőből főzünk egy pudingot, amit reszelt citromhéjjal ízesítünk.

Hozzávalók:

• 1 l friss mandulatej
• 200 g cukor
• egy kezeletlen citrom héja
• 90 g keményítő
• durvára darált mandula vagy pisztácia a díszítéshez

 Miután megfőztük a pudingot és az besűrűsödött, formákba öntjük, majd ha elérte a szobahőmérsékletet betehetjük a hűtőbe dermedni. Tört pisztáciával vagy mandulával szokták díszíteni, előbbi igazán jól mutat a fehér "zselén".

Az egyszerűsége dacára finom, én mondjuk még vaníliával vagy egy kis kardamommal megspékeltem volna, de most a könyvet követem, autentikus desszerteket szeretnék létrehozni. Később talán változtatok ezt-azt a saját szám íze szerint, de a Szicília-projekt nem az újításokról szól, épp ellenkezőleg.

A könyvből az is kiderül, hogy ez egy régi recept, a 14. századig nyúlik vissza, akkor még rizsből, tejből, cukorból főzték, és szegfűszeggel ízesítették, valamint  (most kapaszkodjatok) egy szép szelet kappanhússal tálalták. Szóval afféle köretként funkcionált, bár azt is írják, hogy ennek a receptnek 11. századi arab gyökerei vannak. Mindazonáltal, világos összetevőkből kell állnia, hogy a "fehér" színe meglegyen. Hagyományosan mandulatejből készítik, ami manapság is közkedvelt frissítő a szigeten, de van bárány-, és kecsketejes változat is, továbbá citrushéjjal és fahéjjal is szokták ízesíteni. Érdekesség még, hogy a mandulatejet házilag készítik, a Sweet Sicily is leírja a mandulatej készítésének lépéseit, erről majd lesz külön bejegyzés.

Nekem így sikerült: